Volt egy olyan társadalmi megállapodás, ami szerint egy életen át dolgozol (az országért, a társadalomért) és fizeted az adóidat, betegbiztosításod és nyugdíjjárulékod.
Aztán, ha eljön az ideje, akkor az ország majd terólad gondoskodik.
Ezt a megállapodást rúgja fel a magyar állam (benne nagyon erős hatással a fidesz).
Ezután egy fiatal vagy azt választhatja, látva a "hazája" megbízhatóságát, hogy vagy elmegy külföldre, vagy leszarja az ilyen közmegegyezéseket és "annyit érsz, amennyit lopni tudsz".

Na ebből sem lesz szép élhető ország, pozitív jövőkép. Nem látom mitől lenne ezután itt keleteuropa Svájcja vagy keleteuropa Dániája.

Az állam, ha arra hivatkozik, hogy dolgozz halálig, nem kapsz semmit a nyugdíjbefizetéseidért, mert kiróvó felosztó, meg demográfia, az 'megöngyilkolja' a saját népe jövőjét. Hitét vesztett társadalom, akkor vége az országnak. Modern közgazdasági elméletek nem a nyersanyag és egyéb erőforrások vagy a tőke felől közelítenek már, hanem a gazdasági szereplők közötti bizalom és mindenféle szociológiai, társadalomtudományi és pszichologiai alapok felől. A játékelmélet nagyon megváltoztatta a gazdasági számítások racionaliitását.
Mert a valóságban az államnak sok-sok forrásból van bevétele, vagyis ha igéretet tett, akkor teljesítse. Az állam (különösen a kormány) az emberekért, a népért van... csak mindig elfelejti!

Az alap az volt, hogy az ország nem adja oda a megtermelt értékből téged megillető részt (amiből felhalmozhattál volna, tartalékolhattál volna).
Vagyis szerződtünk, hogy majd szociális ellátásban adja meg azt a pénzt, amit elvont.
Csődbe ment az állam, elveszetette a lehetőségét is, hogy átcsoportosítson és betartsa az igéretét?
Nem!

Demagógoskodom kicsit: marhaságokra herdálja el a létező pénzt, pl. stadionokra és haverok luxusára, hobbyjára, de nem állja az igéretét.

Én részemről azt tanácsoltam a gyerekeimnek, menjenek másik országba, próbálják ki azt, ahol stabilabbak a társadalmi viszonyok, ahol némi becsülete még van a szerződéses fegyelemnek, az igéreteknek.