Az érett gyerek unatkozik az óvodában, így az óvónőnek is nehezebb vele, elengedi, hagy menjen a suliba.
Az íráshoz valóban kell az ügyes kéz és pont emiatt az egész tanrend súlyosan hibás.
Egyszerre írni-olvasni tanulni, szerintem nagy hiba!
Ha én tervezném, akkor elsőben csak nagybetűket tanulnának a gyerekek és csak gépen írnának, mellette persze sok manuális feladat, rajztól barkácsoláson át a gyöngyfűzésig meg mit tudom én. Ez is egy szakma.... jobb helyeken,
Ez már minden elsősnek elég hogy a házifeladatokat megértsék (amiket persze erősen korlátozni kell, nem szabad hogy túlzásba vigyék), írt anyagokat kaphassanak és képesek legyenek lejegyezni fontos dolgokat (pl. a könyv hanyadik lapja a feladat).
Csak másodikban kezdenének a kisbetűket olvasni és kézzel írni nagybetűket. Mert azokat könnyű mindenkinek "lerajzolni".
Csak később (ha a kéz alkalmas) tanulnák a kisbetűk írását, és ugye még az sem kellene hogy kényszeresen együtt tanulják azt. Miért lenne gond, ha az egyik gyerek másodikban írta a kisbetűket, a másik meg csak harmadikban?
Részemről a folyóírást teljesen kihagynám, csak nyomtatott betűket írnának a gyerekek, ezzel szemben a gépírást komolyan venném már elsőtől.
Nem ismerek senkit, aki felnőttnént még folyó írással ír, amit kell lejegyezni azt egy gyorsításban kissé deformált, de nyomtatott betű írással jegyzetel.

Megjegyzem ez megfigyelés is, nem csak elmejáték.
A kisgyerekeim maguktól megtanulták a nagybetűket, egyszerűen a kérdezéssel: "az milyen betű?"
És lerajzolni is próbálták, játékból, ez még az ügyetlen kezű lányomnak is ment, míg egy évvel később az iskolában az írás már problémás volt a kézügyesség hiánya miatt.
A gépelés meg egyszerűen mintaillesztés. Ismeri, tudja olvasni a nagybetűt, képes megtalálni a billentyűzeten és lenyomni.

Ezzel szemben a vakon gépírás megtanulása mára annyira alap lenne, hogy 50 évnyi géphasználat alatt iszonyűan megtérülne a hatékonyságjavulással.