Az erőforrás felhasználás alapú adó arról szól, ha az egész készüléket cseréled, akkor az sok kiló fém és műanyag, sok kw-óra áram felhasználása, szóval drága mulatság, sok adó. A pótalkatrész meg olcsó, kicsi felhasználású, alig adóztatott.
Mellé hogy én a munkát terhelő minden adót eltörölnék, hiszen túl sok az ember, (hisz előretör az automatizálás, a MI), legyen már végre értelme megbütykölni olcsó munkabérrel, olcsó alkatrésszel a berendezéseinket, inkább mint újat venni drágán. Ettől az új értékesítők versenyhelyzetbe kerülnek, hogy tartós legyen a termékük, mert akkor lesz kelendő.

A kieső adókat meg pl. ingatlanadóból fedezni, annak is nagyon keményen vagyonadóztatás és szűk erőforrás igénybevétel megfizetés alappal.

Nincs jövedelem adó, de a fogyasztáson sok adót fizet, ha nem környezettakarékos a fogyasztása és ha felhalmoz, akkor vagyonadót fizet. (Mondjuk a szimpla bankbetét után nem adóztatnák, csak a REÁL kamatjövedelem vagy részvényérték növekedés után. Ha egy bankszámla egyenlegen egy szám a "vagyon", nem materializálódik, az nem terheli a természetet, a pénz meg a cégek gazdasági tevékenységének az alapja.)
Vagyis pl. a vízpartot kisajátító, kizárólagosan használó telek hiány, kevés van és elveszi a közösség elől az életteret, így horribilis adót kell fizetni utána, csak az vegyen ilyet, akinek megéri.

Stb, stb... rengeteg dologban kellene alapjainál fogva átgondolni az adórendszert. Nem a régen kialakult "sarcolás" alapút tákolgatni.

Valamelyik északi országban egyébként az ingatlanadó (meg yacht vagy egyéb nagyértékű tárgyak) adóztatása önbevallás alapú. Így nagyon egyszerű az értékbecslés. De hát kell az ellensúly, az ember mégiscsak gyenge és megpróbál csalni, ezért ha a hivatal kevesli az adóalap értéket, akkor kötelező vételi ajánlatot tehet az ingatlanra vagy tárgyra. Ekkor az adózó vagy emeli az adóalapot vagy annyiért kénytelen eladni az önkormányzatnak.

Önszabályzó folyamat. Mennyivel működőképesebb mint a hivatalnok alapú :)