Ez persze demokráciában nem megvalósítható, több a probléma vele, mint az előnye.

Nekem van egy ötletem a kecske is jóllakik, káposzta is megmarad probléma feloldására.

A szavazás gépen (érintőképernyő, mint egy tablet) történik.
A szavazó leadja a szavazatát (választ) majd egy 200 kérdésből álló kérdéssorból véletlenszerűen kap 5-öt.
Minden kérdésre 3-5 válasz van, ezek közül választ.
Ugye a választ pontozzák (a tökéletes válasz teljes értékű, de lehetnek töredék értékű válaszok is és persze totál tévesek, amikért nincs pont).
A kérdések nem általános műveltséget vagy IQ-t stb céloznak, hanem keményen pragmatikus dolgokat, pont a szavazás témájáról, amik ismerete nélkül a szavazat válasza nem tekinthető érvényesnek. Hiszen azt sem tudja mire szavazott.

Természetesen nem szégyenítik meg a szavazót, arról nem kap visszajelzést, hogy elfogadták-e a szavazatát, minden szavazó legyen meggyőződve, hogy a szavazata értékes, nem kell utcán tüntetnie vagy földalatti sejtet szerveznie, ő is részese a döntéshozatalnak.

Igazán valami többlépcsős azonosítás után anonimizált a szavazó és a szavazat (ill. a válaszai) hogy ellenőrizhető is legyen, de nem köthető össze a személy a szavazat azonosítóval, azt lezártan, papír alapon tárolják és senki nem férhet hozzá, mert a törvény szerint a legkisebb indokolatlan (tehát nem rendőri nyomozás miatti) sértésért 10 év börtön jár, a borítékok sértetlenségét meg egy független szervezet garantálja, akiket aminden párt vagy szervezet szabadon ellenőrizheti, hiszen ha nincs vaj a fülük mögött...

Én fontos döntéseknél megértem, ha a program feltesz többször kérdést:

- Valóban törli az adatbázist? /I/N/ (gépelje be az egyik opciót)

- Az adatbázis törlése súlyos döntés, gondolja át mégegyszer a következményeket, sok munkát veszíthet el.
Valóban törli az adatbázist? /Igen/N/ (gépelje be az egyik opciót)

- Ez az utolsó lehetőség, hogy meggondolja magát. A döntése végleges és visszavonhatatlan, csak akkor válaszoljon igennel, ha biztos a döntésében.
Valóban törli az adatbázist? /Igen akarom/N/ (gépelje be az egyik opciót)

És akkor ez csak egy adatbázis!
Nem a saját és gyermekeinek jövője, az egész élete :)

Részemről az egykulcsos, sőt a teljesen nulla jövedelemadó híve vagyok. (*)
Bár az én egykulcsosom is kétkulcsis (sic!) hiszen erkölcsileg elfogadhatatlannak tartom, hogy a minimális életszinvonalat, a megélhetési bérminimumot (ami nálunk közel van a minimálbérhez is) megadóztassák :) [**]
Egyszerüsítve, ha nem értenéd: ugyan nem keresel annyit hogy abból egészségesen élj és táplálkozz, de azért még ebből is elveszek, mert én vagyok az erősebb.

(*) egyik oldalról a robotizáció és automatizáció "veszi el a munkát", másrészt pl. délkeletázsia. POnt az lehetne az irány, hogy a munkát terhelő adókat és költségeket csökkenteni kell, hogy versenyképes maradjon a munkaerő. Az alacsony hozzáadott értékű munkát végezni képesek is dolgozhassanak, boldoguljanak.
Persze ez logikusan akkor lép be, amikor nem munkaerő hiány, hanem munkanélküliség van a gazdaságban.

[**] A megélhetési minimum adümentessé tételének és az egykulcsos adóztatás egyszerüségének és igazságosságának fenntartásához mint a gordiuszi csomó átvágása, oly egyszerű megoldás a FNA bevezetése.
Ennek kezdeti összege lehetne a megélhetési minimum jövedelemadó terhe. Kicsi összeg, de bevezetné a rendszert és innen csak az összegével kellene foglalkozni a továbbiakban. A dolgozók visszakapják az elvont adójuk egy részét, a nyugdíjasoknak beépül a nyugdíjába, a segélyezetteknek a segélyrendszer káoszában egy egyszerű és egyértelmű tétel.

Tudom én komcsi vagyok (újszocialistának nevezném) és a kiváltságot  a társadalmi hasznossághoz kötném!

Aki hasznosabb a társadalomnak, az több előjogot, kiváltságot, anyagi vagy egyéb előnyt élvezhet.... társadalmi közmegegyezés alapon, a közérdek, a közjó érdekében.

Szerintem a teljes ingatlan értékre vessünk ki 1% adót, de ebből az ingatlant használó család mindenféle jogcímen befizetett adóit (tipikusan SZJA, de lehet más is) levonható, nem kell befizetni.

Vagyis egy átlagcsalád átlagingatlanának adója kevesebb, mint a jövedelemadói, így nem fizet semmit.
Akinek meg nagy ingatlanvagyona van a minimálbéres jövedelemhez... hát ott vagy eladja és jól él, newm nyomorog tovább a vagyonon ülve vagy a fekete jövedelme adó alá került.

Az ingatlanok értékmeghatározása szokott lenni a gyenge pont.

Erre van egy már létező módszer valamelyik külföldi adórendszerben.

Önbevallásos az ingatlanod értéke, de ha bevallasz egy értéket és az önkormányzat kevesli, akkor köteles vagy neki eladni az adózási értéken.

Költői kép ez!

A nőket a "kígyó" csábítja, a férfiakat az "alma"... minő erős erotikus utalások :)

Két társadalmi érdek ütközik. Márpedig egy "igazságos" jog a társadalom érdekeinek megfelelően épül fel.
Egyrészt alapelv, hogy ha nem adunk valamilyen védelmet (szabadalom, szerzői jog), akkor az innováció lassul. Másrészt a védelem egyben monopol jog, vagyis a verseny ellen dolgozik, ami ugyancsak társadalmi érdek.

Példának a Java API vs. Google ügy kapcsán (Android programok) nem teljesen egyértelmű, van némi jogbizonytalanság az API-k szerzői jogi helyzetéről (mekkortól, mekkora munkától és átgondoltságtől éri el a jogvédelem szintjét), de azért a mai napig túlnyomó részben az az alapelv (ami egyébként társadalmi érdek, erősebb érdek, mint a szerzői jog), hogy az API, protokol, interface, stb. az nyílt és szabadon felhasználható.

Egyrészt a megoldás a lényegesen rövidebb szerzői jogi védelmi idő!
Nem vicces hogy 70 év egy szoftver védelme?
Ez abból az időből maradt, amikor még a szerző a kottát vagy a könyvet árulta és abból volt a jövedelme. Kis forgalom, globalizált világ nuku, gyenge technologia, kis bevétel.
De a világ felgyorsult!
Ami pár év alatt nem hozza vissza (siker esetén hatalmas profittal) a befektetett szellemi munkát, az annyit is ér!

Másrészt valami olyan szervezet kellene, ami a szerzői jogokat részben elveszi és érdekvédelemmel ugyan, de dönthet felőle.
Az API-s példánál maradva, hogy a szerzői jog tulajdonosa ne tudja megtagadni a mű (pl. api, interface, kváziszabvány hasznosítását, hanem a hivatal által meghatározott jutányos díjért kötelezően használati jogot ad rá. Ez lehet bírósági procedúra (jól alátámasztott jogszabályok megalkotása mellett), de az túl bonyolult, a tömeges igényekhez valami gyorsabb kell.

Két pasi sarokba szorítja a kiscsajt a buliban és mondják:
- Te most le fogsz feküdni velünk.
- De Nem!
- De Igen.
- De NEM!
- De Igen, a kétharmad az kétharmad!

Mit tegyünk, a fidesznek ilyen a "demokrácia" felfogása.

És a legszörnyűbb, hogy mégilyenebb, mert mint a durcás óvodás, ha egyedül áll véleményével egy tömegben akkor is toporzékolva követeli, hogy márpedig minden úgy történjen, ahogy ő szeretné.
Ezért is, az óvodás tempóért nevezem én orbánt Ovi-nak :)

Nem az történik, hogyha van pár kátyú egy úton, akkor tervezett megelőző karbantartással rendbe teszik, hanem pénz híján hagyják lerohadni az infrastrukturákat aztán a "központtól" könyörögnek pénzt, ahol már csak a "nagyberuházásokkal" képesek foglalkozni és azok közül is csak csipegetnek és "egyéni szempontok" alapján döntenek.
Így sok pazarló és felesleges költés van, míg az infrastruktúra nagyrésze tovább rohad.

És most nem beszéltem lopáskultúráról és fideszről, csak az önkormányzatiság kontra központosítás következményéről, ami még a legtisztességesebb és legjószándékúbb politikai vezetés esetén is szükségszerűen így történik.

A támadóik nem értik, hogy nem a lány alakítja a világot, hanem a világ választott egy lányt, akit a hullám felkapott.